Kis karácsonyi pszicho - a karácsony érzékenyít

A Karácsony a kollektív tudatban különféle mintázatokkal van jelen. Szendi Gábor a karácsonyeszmét vírusként terjedő, mutálódó ideaként definiálja. Ha magunkba nézünk, és a dolog mögé látunk, felfedezhetjük magunkban a karácsonyi archetípusokat és azokat a programozottságokat, amelyek minket is működtetnek ilyenkor. 
Ám az emberek többsége nem fedezi ezt fel, nem mer ezzel szembenézni, vért izzadva, merev akaratú mosollyal bizonygatja, hogy ez ő ünnepe, imádja és ennek megfelelően készül rá. 

Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy felismerjük, a karácsony érzékenyít. Ez az időszak, ami kihozza belőlünk a látszatért mindent odaadó és megtevő, thrillerek feszültségszintjeit is felülíró neurotikust, depresszióst, áldozatot és mártírt. 
Mert a karácsony az, amikor kollektíve mindennek tökéletesnek kellene lenni és az erre való erőfeszítés  az egész éves hajtás kimerültségével megspékelve az, ami képes odáig fokozni a mentális állapotainkat, hogy az tragédiába torkolljon. 
Mert karácsonykor szépnek kell lenni, ajándékot kell adni, főzni kell, és nem való az, hogy a háziasszony bedobja a kulcsot és azt mondja sz...ik az egészbe.  

"Kezdjük talán a legismertebb karácsony ideával, a tradicionális modellel. Ez az, ami a "nagy könyvben" meg van írva, ez az, ami mindenki álma vagy rémálma. Szükséges kellékek: naiv, ártatlan gyermekek, pirospozsgás nagymama, egymást szemérmesen szerető dolgos házaspár, sziporkázó hatalmas fa, dió, alma, mogyoró, árvalányhaj, Jézuska, csengettyű, és az "O Tannenbaum". Opcionálisan bájos cica/kutya benéz az ablakon. Promóciós céljaira a karácsonyt a gazdaság motorjának tekintő kereskedelem is ezt a képet alkalmazza. A tradicionális modellben élők karácsony közeledtével lelkesen kötögetik a zoknikat és sálakat (értéknövelő az át nem aludt éjszaka), sütik a beiglit és a zserbót. Ezt a modellt leginkább a spirituális és a mártír személyiségűek imádják. A spirituális a misztériumot látja a karácsonyban (kiegészítő kellék: esti mise, jászol, szent ájulat), a mártír pedig végre jól feláldozhatja magát (járulékos program: fegyelmezett idegösszeomlás). Kedvelik még a nárcisztikusok is, ha a Szent Este dicsekedhetően szürreálisra sikerül. A modell fenntartása kíván némi erőlködést, a negédes felszín olykor mély konfliktusokat takar. Cseperedő, nyiladozó értelmű gyermekek szkepszisét letörendő, kétségbeesett szülők zsinórnélküli elektromos Jézuska csengettyűt, esetleg elhullajtott angyalszárny tollat alkalmaznak. A modell hatásosságát jelentősen rontja a szerető rosszul (vagy jól?) időzített sms-e, a Jézuska ajándékon felejtett árcédula, és a sokadik zokni vagy nyakkendő. Vizsgálatunk idején egy tragikus eset is történt: egy férfi az anyósától kapott tizennyolcadik sálra felakasztotta magát. Búcsúlevelében azt írta, végre megértette, mit vár tőle anyósa." (Szendi Gábor teljes cikke ITT olvasható).

A karácsony érzékenyít, hiszen remek alkalom arra, hogy megmutassuk a világnak, mi milyen jók vagyunk és adakozóak, -de vajon hányan adakoznak úgy, hogy nem verik ezt nagydobra? Ha kicsit is visszanézünk a keresztény hagyományra Máté evangéliumában ezt olvashatjuk: 

„Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. 2Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. 3Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, 4hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.”





A karácsony érzékenyít, hiszen a kollektív tudatban élő karácsonyi ideális kép, sokak számára azt a tükröt tartja, hogy nem képes megfelelni azoknak az ideáknak amiket ez a kép vetít, így kevésnek, áldozatnak, szerencsétlennek érzi magát. Van aki ezt úgy oldja meg, hogy hitelbe veri magát azért, hogy meg tudjon felelni az elvárásoknak, van aki a reménytelenség szélére sodródva öngyilkosságot kísérel meg. Mert a karácsony érzékenyít: akinek egész évben nincs családja, ilyenkor felnagyítva éli meg ennek fájdalmát és magányosan, elhagyatottan az ember merülhet olyan mélyre, hogy pillanatnyi érzelmi állapota végső megoldásnak tekinti az öngyilkosságot. 

Gyerekkel ez különösen nehéz lehet, mert a gyerekközösségekben nem ritka a felnőtt világ általi fertőzöttség: kinek van a legújabb modell, ki kapta  legdrágább ajándékot. A közösség kitaszít és a szentség álarcát lehullatva precízen osztályoz: mi a ciki, mi a menő. 

Egy felmérés szerint, megkérdeztek 80 nőt, akik különböző iskolai végzettséggel, anyagi helyzettel és politikai nézetekkel rendelkeztek, hogy írjanak arról néhány mondatban, számukra mit jelent a karácsony?  A 80 fős csoportot esetlegesen ketté osztották, az egyik fele névtelenül, a másik fele nevét vállalva írt.Talán nem lep meg senkit, hogy azok, akik a nevüket is ráírták a papírra, jelentősen magasabb számban írtak olyan mondatokat, amelyek megfelelnek a társadalmilag elvárt, kollektív karácsonyi képnek: boldogság és bejgli illat, idilli családkép,gondosan kiválasztott, magas értékű ajándékok.  A névtelenül nyilatkozó nők nagy része pedig beszámolt szorongásról, kimerültségről és arról, hogy azt várja: legyen már vége. 

A köztudatban élő, társadalmi magasztosság elvárása a legtöbb ember számára egyéni szinten kudarc. Azoknak érdemes nagy figyelmet fordítani különösen erre, akik erőfeszítéseket tesznek azért, hogy önmaguk adakozó jóságát százfelé és erősen bizonyítsák mások számára, hogy mennyire szeretik és milyen fennkölt és fontos számukra ez az időszak. Akik ilyenkor adományoznak -máskor nem- és soha nem adtak még úgy semmit, hogy arról ne tájékoztatták volna a fél országot, -sokszor megalázva azokat akiknek adtak-saját önzetlenségükről és jóságukról.

Neked mit jelent a karácsony? :)