AZ ÉRZELEMTERÁPIA ALAPJAI

VÉDIKUS MEGKÖZELÍTÉS ALAPJÁN ÉRZELMEINK VÁGYAINKBÓL EREDEZTETHETŐEK

Az őseredeti vágy mindenek felett áll,  a következő gondolattal azonosít: "ez én vagyok  és ez az enyém".  A hétköznapokban az ember erősen hajlamos azzal azonosítania önmagát, amije van. Birtokviszonyainkban élünk, feleségünk van, férjünk, gyerekünk, szeretőnk, karrierünk, ellenségeink, tárgyaink és még minden másunk...ebben éljük meg alapvető identitásainkat.

Szanszkritül a vágyat Kámának mondjuk, mely szó  minden vágyat jelent. Itt a gyökere az érzékkielégítésnek, ugyanakkor a másokon való segítés vágyának is.

AMI VÁGYBÓL FAKAD BIRTOKOSSÁ TESZ.

ALAPVETŐ ÉRZELMEINK, AMELYEK MEGHATÁROZZÁK EGÓNKAT:

DÜH. Dühünk mindig kizárólagosan abból fakad, ha egy vágyunk nem kap kielégülést.

Vágyaink reményekhez vezetnek, ezáltal elvárásokban élünk. Elvárásaink erőssége és száma határozza meg, mennyire vagyunk dühösek. Képesek vagyunk elvárások nélkül élni? Nem. Így gyakorlatilag folyamatos dühben élünk. A düh a beteljesíthetetlen vágyainkból fakadó érzelem,  Vágyaink kielégítése után újabb vágyunk kap hangsúlyt és az ember élete másról sem szól, csupán vágyaiba újra és újra visszavezető tettekről.

GŐG: amikor kielégül egy vágyunk akkor annak a következménye a gőg, Amikor elértük egy vágy beteljesedését, mámorban érezzük magunkat, amiben nem tudunk tisztán gondolkodni, így viselkedésünk helytelenné válik. A kielégült vágyak következménye az önteltség.

KÖTŐDÉS: ez az érzelem szintén kielégült vágyunk egyik következménye. Amikor valóra vált vágyunk, kötődünk hozzá. Az érzése: "az enyém". Meg akarjuk tartani, ragaszkodunk ahhoz amit megvalósítottunk. 

Minden elfojtott érzelem ún, pszichikus csomót, (töltetet, blokkot) képez energetikai rendszerünkben. Társadalmunk szabályai szerint élve, alapvetően nem elfogadott dolog az érzelmeinket kimutatni. Teret és lehetőséget szükséges találnunk érzelmeink kifejeződésének, amennyiben ezt nem tesszük meg, az leromlott élethelyzetekhez, és súlyos betegségekhez vezethet.

Kisgyermekkorban különösen fontos, hogy kifejezzük érzelmeinket. Onnan tudhatjuk, hogy egy érzelem nem lett elfojtva, hogy kifejeződése eléri az arcunkat és megjelenik rajta. Sokszor hallhatunk olyasmit, amikor például egy kisfiú sírni kezdene, hogy rászólnak: katona dolog! Egy férfi nem sír!
Ilyenkor a kisfiú nem éli meg az érzelmeit, hanem elfojtja, hogy megfeleljen  a külső elvárásoknak.
Minden ilyen alkalommal blokkot képezünk benne, ami elraktározódik az energetika rendszerében és szivacs módjára beszívja magába azokat az energiákat, élethelyzeteket, amikből áll. Bízuk a képzeletünkre, hová vezethet ez hosszútávon, sok-sok év alatt! 

                                                                              Kép:

Pixabay

Érzelemterápiában felfedezzük és tudatosítjuk érzelmeinket, értékelés nélkül. Ez azt jelenti, hogy felismerjük, ránézünk/megéljük/tudatosítjuk. Ilyen módon felszínre hozzuk, szembesülünk vele. Ha ezt megfelelően kivitelezzük, az eredménye a felszabadulás a megbetegítő érzelem alól. 
Nagyon fontos, hogy valóban értékelés nélkül tegyük ezt, azaz ne ítélkezzünk az érzelmeink felett. Ha elítéljük magunkat, ha megmagyarázzuk, indokokat keresünk, azzal csupán további negatív érzelmi tölteteket hozunk létre, ami nem segít. 

Személyre szabott tanácsadás ITT.

További cikkek a témában: Jógapszichológia