Az elmúlt években több olyan ügyfél számára volt módom segítséget nyújtani, akit elhagytak. Az alábbi 3 dolog valamelyike mindegyiküknél előkerült valamilyen formában. Olvasd el, hogy terápia nélkül se kerülj ezekbe a csapdákba!
A legnagyobb problémát láthatólag az okozta számukra, hogy saját és társadalmi elvárások miatt -hogyan kell ilyenkor viselkedni, megmutatni a keménységünket, szégyenkezni vagy éppen az önsajnálatot gyilkos bosszúra változtatni- nem volt terük, merszük, lehetőségük arra, hogy végigéljék a gyász folyamatait. Pedig egy elhagyás komoly érzelmi traumát és veszteség érzetet hagy maga után. A továbbiakat azonban az befolyásolja, hogy mit tudunk ezekkel kezdeni?
A legjobb, ha beleengedjük magunkat az érzéseinkbe, bármilyen fájdalmas is azok és nem tagadjuk meg maguktól a gyász folyamatainak megélést.
Mert a veszteség gyász. Mindegy mi az oka az elhagyásnak a végeredménye a veszteség. Mert nem csupán szeretett-vagy éppen már nem szeretett- társunkat, férjünket vesztettük el, hanem hirtelen kikerültünk a komfortzónánkból. Amit megszoktunk, amiben otthonosan mozogtunk, még ha nem is volt olyan jó, ez volt a miénk.
Nézzük meg, mi az a három hiba, amit ilyenkor elkövethetünk önmagunkkal szemben?
1. Hazudunk magunknak. Miben? Abban, hogy a legjobbat veszítettük el, amit az élettől kaphattunk. Lássuk be, ha valóban ez lett volna az ideális kapcsolat, akkor nem hagyott volna el a másik. Bizonyára jó volt, lehet, hogy hosszú évekig tartott, talán közös gyerekeink is vannak. De lássuk be: vége. Azt is, hogy fáj. Először tagadjuk, aztán dühösek leszünk, aztán megpróbáljuk a remény kiskapuit kinyitni, amin hátha vissza tudunk jutni. Sirassuk el, adjuk át magunkat az érzéseinknek majd tudatosan tervezzük a továbblépést.
2. Bosszút akarunk állni. Minek? A bosszú kicsinyes és még nem oldott meg semmit. Viszont saját életünket és másokét is megmérgezzük vele. Törekedjünk az objektivitásra.
3. Azonnal keresünk valakit helyette. Egy kapcsolat lezárása annak részéről, akt elhagytak, nem egyenlő azzal az időponttal, amikor elhagyták őt. Hónapokig, évekig tarthat mire feldolgozzuk az traumát. Amíg ez nem futott ki annyira, amennyire csak lehetséges általunk, addig ne kezdjünk új kapcsolatba. A fájdalmainkba és a magányba merülve hajlamossá válhatunk "szárnyat igézni a malacra" és olyan kapcsolatba fejest ugrani vigasztalásként, pótszert keresve a magány elől, ami nem hozza meg a kívánt eredményt
és megalkuvásra késztet.
Ha úgy érzed egyedül nehéz ezzel megküzdened kérj bátran segítséget!
és megalkuvásra késztet.
Ha úgy érzed egyedül nehéz ezzel megküzdened kérj bátran segítséget!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése