Minden érzékünk kifelé terel minket önmagunkból, a kívülről jövő hatásokat fogadjuk be és dolgozzuk fel velük, a szemünkkel a látványokat, fülünkkel a hangokat, bőrünkkel az érintéseket, nyelvünkkel az ízeket... Amikor saját testünk felé fordítjuk a figyelmünket, az általában azért történik, mert diszkomfort érzetünk támad, valami fáj, kellemetlen számunkra, a testünk a fizikai érzettel hívja fel a figyelmet magára. Ez a figyelem mintegy kényszerfigyelem, amiről most fogunk beszélni, az nem az.
A tudatosság elsajátítása az önfigyelésen alapszik. Ez az alap megkerülhetetlen, amennyiben biztonságosan áll szándékunkban végigkísérni és tudatában lenni spirituális fejlődésünknek.
Spirituális fejlődésünk fonalát, bármilyen szokatlanul is hangzik, minden esetben a fizikai testünkkel való munkával vehetjük fel, ennek elengedhetetlen alapfeltétele a testérzeteink folyamatos megfigyelése.
Ez így nagyon könnyűnek hangzik, de amint kipróbáljuk miről is van szó a gyakorlatban, máris tapasztalatot nyerhetünk arról, hogy valójában kitartó, összpontosított figyelemre van szükség az előrehaladáshoz, az önfigyelés gyakorlatának elsajátításához.
Tudatában lenni a testünknek folyamatosan szinte lehetetlen, mert fizikai cselekedeteink hamar rutinná válnak.
Nagyon jó gyakorlat a tudatosság fejlesztésére, ha izommunkánkat kezdjük el figyelni, különböző, egyszerű fizikai tevékenységeink közben. Járás közben gondoljuk végig, hogyan történik a járás, és futtassuk végig gondolatban, milyen testérzetekkel jár. Fontos, hogy a saját szavainkkal fogalmazzunk gondolatban, a lehető legegyszerűbben, és ezek a megfogalmazások ne azt adják vissza, amit tudunk a járás mechanizmusáról, hanem kizárólag saját, egyszerű testi tapasztalatainkat. Például: a nyomást érzek a talpamon, a nedveset és hideget...keressünk meg a legmegfelelőbb szavakat az érzetekre, amiket tapasztalunk... gördül, emelkedés közben megszűnik a hideg .... Sokat könnyít az elején, ha kimondjuk hangosan is. (Kérdezzünk meg valaki mást milyen fizikai érzetei voltak egy bizonyos tevékenység közben, és azt fogjuk tapasztalni, hogy valójában nem a kérdésre válaszol, nem a saját tapasztalatát mondja, hanem amit megtanult, vagy gondolja, hogy a
helyes válasz, esetleg egy elnagyolt érzést közvetít.)
Ez a gyakorlat, amennyiben mindennap többször elvégezzük, kb egy hónap alatt, emel akkorát a tudatossági szintünkön, hogy változásokat érzünk az életünk több területén: kevesebb stresszt és több örömöt és semleges állapotot tapasztalunk.
Amikor elég ideig csináltuk, (inkább tovább mint kevesebb ideig), elkezdhetjük kifejleszteni a saját önfigyeléses technikánkat, például járás közben minden lépésnél feszítsük meg a vádlinkat, vagy a farizmunkat. Figyeljük a testérzeteinket közben..egyszer észre fogjuk venni, hogy már nem feszítünk, valahol elmaradt...kezdjük újra és újra, a saját ritmusunk természetes léptékeivel. Egy idő után áttérhetünk másik izomcsoportra, majd akár több félét is váltogathatunk. Most is tudatosítjuk a testérzeteinket, ám már nem fontos megfogalmazni, a tudatos figyelem és munka folyamatosságára kell tenni a fókuszt. Magunknak adjuk meg a szabadon választott időket: csinálhatjuk amikor például egy olyan rövid útvonalat teszünk meg, ami mindennapos, pl, otthonunktól a buszmegállóig. Érdemes eleinte 1 perccel kezdeni, naponta többször is, majd ezt valamennyi idővel felemelni és/vagy többször ismételni a gyakorlatot. Körülbelül egy hónap után már olyan, mintha kicseréltek voltak minket, minőségbéli változások állnak be életünk minden területén.
Képesek leszünk a jelenben maradni, stresszmentes időszakaink meghosszabbodnak, türelmünk megnő magunkkal és másokkal szemben, és örömmel vehetjük tudomásul, hogy két hónap alatt többet tettünk spirituális fejlődésünkért és életminőségünk javulásáért, mint ezek nélkül hosszú évek alatt.
Ha szeretnéd emelni a tudatosságodat kérhetsz magadnak személyre szabott meditációt.
Ha nem másokon is szeretnél segíteni, jelentkezz képzésünkre!
A tudatosság elsajátítása az önfigyelésen alapszik. Ez az alap megkerülhetetlen, amennyiben biztonságosan áll szándékunkban végigkísérni és tudatában lenni spirituális fejlődésünknek.
Spirituális fejlődésünk fonalát, bármilyen szokatlanul is hangzik, minden esetben a fizikai testünkkel való munkával vehetjük fel, ennek elengedhetetlen alapfeltétele a testérzeteink folyamatos megfigyelése.
Ez így nagyon könnyűnek hangzik, de amint kipróbáljuk miről is van szó a gyakorlatban, máris tapasztalatot nyerhetünk arról, hogy valójában kitartó, összpontosított figyelemre van szükség az előrehaladáshoz, az önfigyelés gyakorlatának elsajátításához.
Kép: Pixabay
Tudatában lenni a testünknek folyamatosan szinte lehetetlen, mert fizikai cselekedeteink hamar rutinná válnak.
Nagyon jó gyakorlat a tudatosság fejlesztésére, ha izommunkánkat kezdjük el figyelni, különböző, egyszerű fizikai tevékenységeink közben. Járás közben gondoljuk végig, hogyan történik a járás, és futtassuk végig gondolatban, milyen testérzetekkel jár. Fontos, hogy a saját szavainkkal fogalmazzunk gondolatban, a lehető legegyszerűbben, és ezek a megfogalmazások ne azt adják vissza, amit tudunk a járás mechanizmusáról, hanem kizárólag saját, egyszerű testi tapasztalatainkat. Például: a nyomást érzek a talpamon, a nedveset és hideget...keressünk meg a legmegfelelőbb szavakat az érzetekre, amiket tapasztalunk... gördül, emelkedés közben megszűnik a hideg .... Sokat könnyít az elején, ha kimondjuk hangosan is. (Kérdezzünk meg valaki mást milyen fizikai érzetei voltak egy bizonyos tevékenység közben, és azt fogjuk tapasztalni, hogy valójában nem a kérdésre válaszol, nem a saját tapasztalatát mondja, hanem amit megtanult, vagy gondolja, hogy a
helyes válasz, esetleg egy elnagyolt érzést közvetít.)
Ez a gyakorlat, amennyiben mindennap többször elvégezzük, kb egy hónap alatt, emel akkorát a tudatossági szintünkön, hogy változásokat érzünk az életünk több területén: kevesebb stresszt és több örömöt és semleges állapotot tapasztalunk.
Amikor elég ideig csináltuk, (inkább tovább mint kevesebb ideig), elkezdhetjük kifejleszteni a saját önfigyeléses technikánkat, például járás közben minden lépésnél feszítsük meg a vádlinkat, vagy a farizmunkat. Figyeljük a testérzeteinket közben..egyszer észre fogjuk venni, hogy már nem feszítünk, valahol elmaradt...kezdjük újra és újra, a saját ritmusunk természetes léptékeivel. Egy idő után áttérhetünk másik izomcsoportra, majd akár több félét is váltogathatunk. Most is tudatosítjuk a testérzeteinket, ám már nem fontos megfogalmazni, a tudatos figyelem és munka folyamatosságára kell tenni a fókuszt. Magunknak adjuk meg a szabadon választott időket: csinálhatjuk amikor például egy olyan rövid útvonalat teszünk meg, ami mindennapos, pl, otthonunktól a buszmegállóig. Érdemes eleinte 1 perccel kezdeni, naponta többször is, majd ezt valamennyi idővel felemelni és/vagy többször ismételni a gyakorlatot. Körülbelül egy hónap után már olyan, mintha kicseréltek voltak minket, minőségbéli változások állnak be életünk minden területén.
Képesek leszünk a jelenben maradni, stresszmentes időszakaink meghosszabbodnak, türelmünk megnő magunkkal és másokkal szemben, és örömmel vehetjük tudomásul, hogy két hónap alatt többet tettünk spirituális fejlődésünkért és életminőségünk javulásáért, mint ezek nélkül hosszú évek alatt.
Ha szeretnéd emelni a tudatosságodat kérhetsz magadnak személyre szabott meditációt.
Ha nem másokon is szeretnél segíteni, jelentkezz képzésünkre!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése