Hétköznapi kódjaink

Mindannyian nap mint kódokat használunk, melyekkel meghatározzuk történéseinket, hangulatainkat, kihatnak sorunkra, környezetünkre.

Mindezt megszokásból, rutinból, öntudatlanul tesszük, mit sem sejtve az általuk okozott sokszor romboló hatásokról. Ezek a kódok pedig nem mások, mint szavajárásaink, mondásaink, jelszavaink.

Ha megfigyeled egy ember szavajárását, megtudhatod hová tart. Ha valaki sokat használ egy kifejezést, szót, nem csupán róla alkothatsz egy aktuális képet, ezen keresztül betekintést nyerhetsz jövőjébe is. Gyerekeknél megfigyelhetjük, gyakran kezdenek a "képzeld el" kifejezezéssel mondatot, amikor elmesélnek valamit. Nekik még van képzeletük, használják azt, alapvetően ezt feltétételezik azokról is, akikhez beszélnek. 

A felnőttek többsége hajlamos negatív szóhasználatra, ezek ilyenek: "az a baj". "megint fáj a...","nem tudom...", "csak mondtam" ... A csúnya beszédről is szólva, a "rohadjak meg", "b. meg" és sorolhatnánk... És ugyanazek az emberek azok, akik nem értik, miért sok a baj az életükbe, miért sikertelenek, miért betegek...

A megszokott, hétköznapi  szóhasználata, ha odafigyelünk rá, leleplezheti az embert. Nincs más dolgunk, csupán figyelnünk kell. Akkor észrevehetünk olyan dolgokat, amik felett hajlamosak vagyunk elsiklani, Nem érdemes haladásra,  előrejutásra gondolni olyan emberrel kapcsolatban, aki túl sokszor használja a NEM szót, mert élete középpontjában -ahogyan a kommunikációjában is- erősen meghatározó a tagadás. Aki pedig sokszor kezdi mondatait azzal, hogy ÉN, nagyon valószínű, hogy hétköznapi életében is erősen hajlik az egoizmusra. 

Arra nem  térünk most ki, hogy a média, a reklám és politika milyen kódokkal befolyásolja életünket, a fenti sorokból ezt is könnyen kikövetkeztethetjük.