- Mindent meg tudsz csinálni nélküle
Akik sokáig éltek egyedül, hajlamosak párkapcsolataikban nem kérni, nem elfogadni a partnerséget, segítséget a párjuktól. Jó dolog, hogy sokan képesek egyedül megállni a lábukon társadalmilag, pénzügyileg, érzelmileg stb. Ám ha ez túlsúlyba kerül, kényszeressé válik az biztosan szabotálja a párkapcsolatot. A másiknak szüksége van arra, hogy érezze fontos, hogy tudsz hozzá partnerséggel viszonyulni, segítséget is kérni, ha arra van szükség. Egy stabil párkapcsolatban akkor is vannak közös célok, dolgok és egymás felé való támogatottság, ha az nem szükségből történik. Nyilván minden nő képes kocsit mosni, fát vágni, kinyitni az ajtót maga előtt és levenni egyedül a kabátját... Ám egy párkapcsolatban ne erről szóljon az egó. Így a partner szükségtelennek és feleslegesnek, kevésbé fontosnak érzi magát.
-A boldogságodat kizárólag a párodtól várod
Sokan teszik saját boldogságukért kizárólag a másikat felelőssé. Nem vagyok boldog mert ő ilyen, vagy ezt tette... A valóság az, hogy a saját boldogságunk a sajátunk, így belőlünk fakad. Ha párkapcsolatba ilyen alappal indulunk, jó eséllyel alakul ki pozitív, életigenlő párkapcsolat. Ám ha mindenért a párunkat tesszük felelőssé, érzelmileg kiszolgáltatjuk magunkat neki, az aláássa a kapcsolatot.
-Meg akarod változtatni
Terápiás beszélgetések alatt sokszor kiderül, hogy sokan nem a párjukba a szerettek bele, hanem egy ideál képbe, amit maguknak rajzoltak. A választott férfi meg is felel néhány kritériumnak, a többit meg az elején eltakarja a rózsaszín köd, ami idővel ugye eloszlik. Ilyenkor általában megpróbálják a párt az ideálképbe illeszteni ami azzal jár, hogy elkezdik. -elkezdenék- megváltoztatni. Ez sosem vezet jóra, mert a másik vagy ellenszegül vagy menekülni kezd. Esetleg a békesség kedvéért látszólag megfelel, de a kiskapukat meg fogja keresni, hogy legalább néha önmaga lehessen, esetleg pont egy másik nő karjaiban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése