A XXI. század fejlett országaiban, gyakorlatilag minden átlagember számára elérhető már valamilyen módon egy bizonyos mennyiségű és minőségű tudásanyag, információ, ami a szellemi - spirituális tudást villantja fel, tanítja...ami régebbi korokban csupán egy bizonyos szűk réteg, a kiválasztottak számára volt csak elérhető.
Ez a valóság kinyitotta a spiritualitás,a szellemi világok kapuját az emberek tömegei számára, ami egyrészt okozott egy tömeges tudatosság emelkedést, másrészt magával hozta a rengeteg egy nap alatt képződött ezo-köntösbe bújt "guruk" sokaságát is.
Most a 6 legnagyobb spirituális buktatót, elsiklást járjuk körbe
1. Az "elengedés" témaköre. Szinte mindenki aki ilyen jellegű workshopokra, vagy akár facebook csoportokba jár, találkozott már azzal, hogy "engedd el"... Ha valami nem tetszik, nehéz elszakadni egy embertől, egy problémától, könnyen megkaphatjuk, hogy "engedd el"!
Terapeuták zöme pedig napi szinten találkozik a kliensével, aki állítja magáról,hogy "én már elengedtem", vagy, hogy "nem tudom elengedni, pedig mindent megtettem, nagyon akarom stb".
Az elengedés nem minden esetben egyenlő a lezárással. Akarattal le tudunk zárni egy kapcsolatot, tudunk váltani egy munkahelyet, költözni...de a régi energiákat nem feltétlen vagyunk képesek felszámolni ezzel. Ahhoz, hogy az elengedés valójában és teljes mértékben megtörténjen, az szükséges, hogy az energiamezőinkből eltűnjenek azok a mintázatok, amik által kapcsolódunk ahhoz, amit el akarunk engedni. Ehhez pedig szükséges annak megváltoztatása, az abból való kiszedése, kiiktatása és felcserélése valami mással. Ha az energiamezőnk kitisztul, akkor az elengedés automatikusan megtörténik. Ilyenkor már nem fog ugyanaz a mintázat megjelenni,tehát nem tér vissza az életünkbe ugyanaz a képlet, ugyanaz a probléma, hasonló minőségű ember,
2. "Mindenki egyenlő, mindenkinek minden egyformán alanyi jogon jár és persze MOST."
Ez egy nagyon szép, modern idea, azonban ha elővesszük a józan paraszti eszünket és szétnézünk a természetben, a történelemben, a nemzetek, a vallások, akár az angyalok világában, egy valami mindenhol jelen van, ez pedig a hierarchia. Ami nem jó, nem rossz, egyszerűen csak természetes. Nem lehet mindenki mester egyszerre, nem nyerheti meg mindenki a futóversenyt, nem tehet meg mindenki mindent és főleg nem azonnal. Amikor ezt valaki képes teljességgel megérteni és elfogadni, akkor válik igazán szabaddá vágyai rabságából.
3."Én már meghaladtam." Biztos? Az elfojtás nem egyenlő a meghaladással. Amikor megtanulunk valamit, kialakul egy kép róla. Kialakul, hogy milyennek kellene lenne (szerintünk), hogy kellene viselkedni egy spirituális embernek, aki már bizonyos szinten van. Sokan el is kezdenek úgy viselkedni, ám ezzel csak egy látszatot mutatnak.
A legegyszerűbb és legnyilvánvalóbb példánál maradva, nézzük a szexualitás témakörét.
A szellemi úton járók természetszerűen elérkeznek egyszer abba a spirituális fázisba, szellemi és testi életszakaszba, amikor a szexualitás már nem szolgálja tovább a fejlődésüket. Sok nézőpont van a köztudatban erről, így jött létre az a látásmód, ami a testi-lelki-szellemi fejlődés természetes, tudatos ritmusát megerőszakolva láttatja a szexualitástól való megszabadulást tisztábbnak, magasztosabbnak. Egy pap, guru, egy táltos, egy sámán, a legtöbb spirituális, vallási, szellemi vezető szexmentesen élt.
Viszont odáig el kell jutni, ehhez szintig elérni életek kellenek, amelyeknek természetes része a szexualitás teljes, rendeltetésszerű megélése majd meghaladása. Az ilyen elért szexualitás mentesség valóban tiszta szellemi személyt hoz létre, amit nem lehet egy kalap alá venni például a cölibátussal. Előbbi a meghaladás, utóbbi a látszat amit elfojtással igyekeznek fenntartani.
Utóbbi természetellenessége megmutatkozik a következményeiben, mert ami elfojtás által jön létre, az szőnyeg alá sepert szemét módjára viselkedik: eleinte nem látszik, de ahogy gyűlik, teret követel magának és különböző aberrációkban, tévtanításokban, fizikai betegségekben manifesztálódik.
Ne játsszuk el, hogy tartunk valahol, ahol valójában nem. A szellemi fejlődés nem verseny és semmiképpen nem szólhat a látszatról.
4.Mindent meg tudsz teremteni a gondolataiddal. Ha ez valójában igaz lenne, már elpusztítottuk volna egymást, másrészt mindenki egészséges és boldog lenne, senki sem éhezne a világon és nem lenne szenvedés. Vajon melyik állítás az igaz? :)
5."Ez csak az egóm, az egó rossz, az egót el kell pusztítani, az egód fáj stb" Ismerős?
Ha nem volna "csak az egónk", akkor már szellemi lényként, nem fizikai testben élnénk. Az egó igen lehet rossz és jó is, valóban ő az aki szenved...viszont az egónk az is, aki segít másoknak, aki pénz hoz a családi kasszába, aki szerelmes, aki jó akar lenni... Ha az egót kiirtjuk, nem leszünk életképesek ebben a világban. Ha ez egót meghaladjuk, nem születünk újjá többé ide.
6. Az emelkedett-megvilágosodott ember nagyon gazdag, vagy éppen nincstelen.
Az első hit nem túl régi, de egyre népszerűbb és a tudatos teremtéssel van összefüggésben, miszerint aki teremteni tud az magának is gazdagságot, bőséget teremt.
A második pedig abból a régi példákból és eszmékből fakad, hogy Jézusnak se volt vagyona, Assziszi Szent Ferenc szétosztotta mindenét stb... Amikor már valaki annyira magasan van, hogy megveti a pénzt, nincs rá szüksége, mert el van fényen, vagy adományokon...
Mindkettő téves. Amíg ebben a világban élünk -ha csak nem vagyunk remeték egy barlangban-, eszünk, iszunk, dolgozunk, vásárolunk, adózunk...És ehhez mindenkinek szüksége van pénzre. Testi szükségleteinket ki kell elégíteni, és egyáltalán nem valószínű, hogy aki elér egy bizonyos fokú tudati szintet, annak az lesz a legfontosabb, hogy gazdag legyen anyagiakban, vagy éppen nincstelenné váljon.
Ez a valóság kinyitotta a spiritualitás,a szellemi világok kapuját az emberek tömegei számára, ami egyrészt okozott egy tömeges tudatosság emelkedést, másrészt magával hozta a rengeteg egy nap alatt képződött ezo-köntösbe bújt "guruk" sokaságát is.
Most a 6 legnagyobb spirituális buktatót, elsiklást járjuk körbe
1. Az "elengedés" témaköre. Szinte mindenki aki ilyen jellegű workshopokra, vagy akár facebook csoportokba jár, találkozott már azzal, hogy "engedd el"... Ha valami nem tetszik, nehéz elszakadni egy embertől, egy problémától, könnyen megkaphatjuk, hogy "engedd el"!
Terapeuták zöme pedig napi szinten találkozik a kliensével, aki állítja magáról,hogy "én már elengedtem", vagy, hogy "nem tudom elengedni, pedig mindent megtettem, nagyon akarom stb".
Az elengedés nem minden esetben egyenlő a lezárással. Akarattal le tudunk zárni egy kapcsolatot, tudunk váltani egy munkahelyet, költözni...de a régi energiákat nem feltétlen vagyunk képesek felszámolni ezzel. Ahhoz, hogy az elengedés valójában és teljes mértékben megtörténjen, az szükséges, hogy az energiamezőinkből eltűnjenek azok a mintázatok, amik által kapcsolódunk ahhoz, amit el akarunk engedni. Ehhez pedig szükséges annak megváltoztatása, az abból való kiszedése, kiiktatása és felcserélése valami mással. Ha az energiamezőnk kitisztul, akkor az elengedés automatikusan megtörténik. Ilyenkor már nem fog ugyanaz a mintázat megjelenni,tehát nem tér vissza az életünkbe ugyanaz a képlet, ugyanaz a probléma, hasonló minőségű ember,
2. "Mindenki egyenlő, mindenkinek minden egyformán alanyi jogon jár és persze MOST."
Ez egy nagyon szép, modern idea, azonban ha elővesszük a józan paraszti eszünket és szétnézünk a természetben, a történelemben, a nemzetek, a vallások, akár az angyalok világában, egy valami mindenhol jelen van, ez pedig a hierarchia. Ami nem jó, nem rossz, egyszerűen csak természetes. Nem lehet mindenki mester egyszerre, nem nyerheti meg mindenki a futóversenyt, nem tehet meg mindenki mindent és főleg nem azonnal. Amikor ezt valaki képes teljességgel megérteni és elfogadni, akkor válik igazán szabaddá vágyai rabságából.
3."Én már meghaladtam." Biztos? Az elfojtás nem egyenlő a meghaladással. Amikor megtanulunk valamit, kialakul egy kép róla. Kialakul, hogy milyennek kellene lenne (szerintünk), hogy kellene viselkedni egy spirituális embernek, aki már bizonyos szinten van. Sokan el is kezdenek úgy viselkedni, ám ezzel csak egy látszatot mutatnak.
A legegyszerűbb és legnyilvánvalóbb példánál maradva, nézzük a szexualitás témakörét.
A szellemi úton járók természetszerűen elérkeznek egyszer abba a spirituális fázisba, szellemi és testi életszakaszba, amikor a szexualitás már nem szolgálja tovább a fejlődésüket. Sok nézőpont van a köztudatban erről, így jött létre az a látásmód, ami a testi-lelki-szellemi fejlődés természetes, tudatos ritmusát megerőszakolva láttatja a szexualitástól való megszabadulást tisztábbnak, magasztosabbnak. Egy pap, guru, egy táltos, egy sámán, a legtöbb spirituális, vallási, szellemi vezető szexmentesen élt.
Viszont odáig el kell jutni, ehhez szintig elérni életek kellenek, amelyeknek természetes része a szexualitás teljes, rendeltetésszerű megélése majd meghaladása. Az ilyen elért szexualitás mentesség valóban tiszta szellemi személyt hoz létre, amit nem lehet egy kalap alá venni például a cölibátussal. Előbbi a meghaladás, utóbbi a látszat amit elfojtással igyekeznek fenntartani.
Utóbbi természetellenessége megmutatkozik a következményeiben, mert ami elfojtás által jön létre, az szőnyeg alá sepert szemét módjára viselkedik: eleinte nem látszik, de ahogy gyűlik, teret követel magának és különböző aberrációkban, tévtanításokban, fizikai betegségekben manifesztálódik.
Ne játsszuk el, hogy tartunk valahol, ahol valójában nem. A szellemi fejlődés nem verseny és semmiképpen nem szólhat a látszatról.
4.Mindent meg tudsz teremteni a gondolataiddal. Ha ez valójában igaz lenne, már elpusztítottuk volna egymást, másrészt mindenki egészséges és boldog lenne, senki sem éhezne a világon és nem lenne szenvedés. Vajon melyik állítás az igaz? :)
Ha nem volna "csak az egónk", akkor már szellemi lényként, nem fizikai testben élnénk. Az egó igen lehet rossz és jó is, valóban ő az aki szenved...viszont az egónk az is, aki segít másoknak, aki pénz hoz a családi kasszába, aki szerelmes, aki jó akar lenni... Ha az egót kiirtjuk, nem leszünk életképesek ebben a világban. Ha ez egót meghaladjuk, nem születünk újjá többé ide.
6. Az emelkedett-megvilágosodott ember nagyon gazdag, vagy éppen nincstelen.
Az első hit nem túl régi, de egyre népszerűbb és a tudatos teremtéssel van összefüggésben, miszerint aki teremteni tud az magának is gazdagságot, bőséget teremt.
A második pedig abból a régi példákból és eszmékből fakad, hogy Jézusnak se volt vagyona, Assziszi Szent Ferenc szétosztotta mindenét stb... Amikor már valaki annyira magasan van, hogy megveti a pénzt, nincs rá szüksége, mert el van fényen, vagy adományokon...
Mindkettő téves. Amíg ebben a világban élünk -ha csak nem vagyunk remeték egy barlangban-, eszünk, iszunk, dolgozunk, vásárolunk, adózunk...És ehhez mindenkinek szüksége van pénzre. Testi szükségleteinket ki kell elégíteni, és egyáltalán nem valószínű, hogy aki elér egy bizonyos fokú tudati szintet, annak az lesz a legfontosabb, hogy gazdag legyen anyagiakban, vagy éppen nincstelenné váljon.
Ha szeretnél olyan biztos alapokkal rendelkezni, amelyek valódi önismerethez vezetnek, nem pedig ezoterikus csapdákba, ismerd meg a energetikai működésed alapjait:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése